2008. február 29., péntek

A ki....ott festők.

Hát vazze, ezek a "mesterek" megigérték az autóm mára,azaz péntekre, de valahogy elkevertek egy alkatészt, amit rendelni kell és az csak hétfőre jön meg.
Utánna azt is festeni kell, igy majd csak keddre vagy szerdára lesz meg. Majd szétb.sz az ideg!
Hát nemigaz, hogy nem akar elkészülni olyan egyszerűen, mindig jön közbe valami hülyeség!
Mindegy, addig motorozok :-)

2008. február 20., szerda

Hogy múlik az idő!!

Te jó ég,már majdnem másfél hónapja nem jártam itt. Ebből is látszik,hogy mocskos sok a meló,mér arra sem érek rá,hogy pár sort írjak ide. De sebaj,most itt vagyok és ez a lényeg.
Január 9 óta sokfelé megfordultam. Jártam Angliába, Párizsban, Meg itt a szomszédba, Németországban is. Az angol utam nem fogom soha elfelejteni,majd széthaltam a röhögéstől.
Volt egyszer egy munkatárs, akit itt csak K-nak fogok az egyszerűség kedvéért hívni.
Na ő volt az akit tanítanom kellett az angol közlekedésre, kompra fel-le állásra, meg hasonló finomságokra, mivel ő még nem járt arra. Ugyebár hajóval jövünk-megyünk anglia közt.
Odafelé a Seafrance gyönyörű nagytestű hajójával volt szerencsénk utazni. Ezt a "lájtos"
másfél órát is hófehéren,de azért kibírta. Nem volt nagy szél, csak a szokásos, meg a hajót a méreténél fogva is nehezebben dobálja a szél és a tenger.
Namármost visszafelé ugyanennek a hajótársaságnak a kis hajóját fogtuk ki. K, az étterembe beérve mondja nekem, hogy együnk. Mondom neki, hogy ez az út szarabb lesz a kis hajó miatt, meg jobban fújt a szél is, nehogy vissza köszönjön a kaja. Azt mondja az öreg rája, ha átfelé kibírta, akkor vissza is simán!! Höhöhö, jó vicc.
Akkor együnk. Svédasztal ,azt és annyit ehettél amennyit akartál, 7,3 euro fejében. Egyszer élünk. Bedobtuk a kaját, megindult a hajó, de valami brutálisan elkezdett imbolyogni. Alig tudtam én is és K is kimenni a fedélzetre. Ami utánna jött, az nem volt semmi. Szegény rókázott az egész úton, én genya meg szakadtam a röhögéstől, meg kameráztam szerencsétlent a mobolommal. Jó durva volt a helyzet , én is majdnem hasonló sorsra jutottam,de szerencsére nem!
Azóta is van tanulóm,de már nem K, hanem Jócó gyerek, belevág a nagy életbe.
Autót is cseréltem közben, lemondtam a szép soklámpás kocsimról,azt ezentúl más hajtja, ha netán ezért nem köszönnék vissza belőle, akkor ezért van. :-)
Az audit sem volt még időm festőhöz vinni, de jövő héten már nagyon kellene, olyan csúfos így.
Más eszembe sem jut így kora reggel.